Mozgástechnika: a lövésfolyamatot a következők szerint kell végrehajtani:

Ideget tartó kéz: az ideg megfogása

Cél: Következetes idegfogás, az ujjak elhelyezése az idegen a megfelelő pozícióban.

Az ujjak a felső két ujjperc között markolják meg az ideget. A tenyér laza, a kézfej külső oldala lapos.

A legtöbb irányzék nélküli technikánál a három ujj a nyílvessző alatt helyezkedik el. A vesszőtesttel történő célzásnál a mutatóujj és a vesszővég (nock) között két-háromujjnyi távolság van, attól függően, hogy milyen az arc felépítése és az ujjak nagysága.

A három ujjon egyenletesen oszlik meg a terhelés (kezdőknél erre kell törekedni, hogy a gyűrűsujj is dolgozzon, később az arányok változnak). Ezt követően a kézfej háta annyira függőleges amennyire csak lehet, a csukló és a kézfej háta lapos, nincs elcsavarodva. A hüvelyk és a kisujj laza. Az alkar belső része laza. Ebből következik, hogy a kézfej, az alkar és a vessző egy függőleges tengelybe esik.

Helyes idegfogással a kézhát és a csukló lapos

Magyarázat:

Ha a fentiek szerint mélyen markoljuk meg az ideget, a húzókéz, az alkar és a kézfej izmainak könnyebben ellazulnak. Minél lazábbak ezek az izmok, annál kevésbé szorítjuk az ideget, és annál simább az oldás.

Fix pontok az arcon:

(Egyenes vonal)

A négyszög egyenes vonalra történő leegyszerűsítése (lásd, a továbbiakban)

Ebben az esetben:

nincs szükség fix pontra az arcon (ellentétben a későbbiekben látható háromszög és a négyszög módszerrel); a célzáshoz elegendő az, hogy vesszőtestet összenézzük (egy vonalba) a célponttal.

nem szükséges a szem lövési síkba igazítása (így az ideget sem kell összenézni az íj függőleges középvonalával)

nem kell aggódni amiatt, hogy a húzóujjak nyomást gyakorolnának a vesszőre.

Háromszög:

A nyílvesszőt két viszonyítási ponthoz igazítjuk:

a vesszőhegy, amelyet a célpontra irányítjuk;

a vesszővég, amelyet az oldó kézzel az arcunkhoz húzunk.

Ahhoz, hogy az íjász képes legyen a háromszög ismétlésére:

fokozatosan kell kihúznia az íjat,

össze kell néznie az ideget az íj függőleges középvonalával

A háromszög módszernél a célzó szemmel össze kell nézni az ideget és az íj függőleges középvonalát

Négyszög:

A nyílvesszőt két viszonyítási ponthoz igazítjuk:

a vesszőhegyhez, amely helyett most már az irányzék célkeresztjét nézzük össze a céllal. Ebből adódóan be kell vezetnünk az irányzék használatát ehhez a módszerhez;

a vesszővéghez, amely a húzókéz ujjaival tapintható az arcnál.

Továbbá, hogy biztosítsuk a négyszög módszer ismételhetőségét, az íjásznak:

az íjat függőleges síkban kell tartania,

fokozatosan kell kihúznia az íjat,

stabil szemhelyzetet kell felvennie és az ideget az íj függőleges vonalával összenézni.

Vessző és a húzó alkar egy vonalba igazítása:

Cél:

Megtalálni azt a testhelyzetet, amely a legkevesebb erőfeszítést igényli és a legstabilabb a teljes kihúzás fázisában.

Végrehajtás:

A húzó oldalon az alkar amennyire csak lehet a vesszőn keresztül haladó függőleges síkba essen.

Magyarázat:

Az erőigényt figyelembe véve ez a legkevesebb erőfeszítést igénylő pozíció. Továbbá lehetővé teszi, hogy a húzó oldalon a kar, alkar és csukló izmai ellazultak maradjanak.

A karok ellazítása azt eredményezi, hogy a hát izmai és a húzó oldalon a váll mögötti izmok dolgoznak.

Izommunka érzékelése:

A helyes mozgás érzékelésének fejlesztéséhez a csukott szemmel rövid távolságra (kb. 3 méter) lövést javasoljuk. Az üres táblára lövés (lőlap nélkül, így nincs mire célozni) még jobban megkönnyíti az izomérzékelést.

ELMÉLETI ISMERETEK

Az íjtípusok ismerete:

A vizsgázónak ismernie kell az alábbiakban felsorolt három íjtípust, amelyeket az általánosan be kell mutatnia.

Reflex íj:

Bármilyen (nem csigás) íj, ami a pályaversenyeken használatos íjakra vonatkozó előírásoknak megfelel, miszerint, az eszköz markolatból, középrészből és két leszerelhető karból áll, melyek végeinél az ideg számára egy-egy horony található. Az íj egyetlen ideggel van ellátva, ami közvetlenül a két hornyot köti össze. Lövésnél az egyik kézzel a markolatot fogjuk, a másik kézzel az ideget tartjuk és engedjük el (oldásnál).

Csigás íj:

A csigás íjnak a működését, mechanikáját a csigák határozzák meg, amelyek az íj megfeszítésekor „tárolják” az energiát, így a tartófázisban az íjásznak nem kell akkora erőt kifejtenie. A csigás íjnak is van markolata, középrésze és két reflexe, de nem szereljük szét minden edzés után, hanem mindig felajzott állapotban tároljuk. Az ideg a csigás szerkezetre van rávezetve. További tartozékok: kábel, kábelelvezető…

Történelmi/egyszerű íj:

Egyszerű szerkezetű íj, melynek fő jellemzője, hogy az íj teste egy darabból áll – mely lehet fa, műgyanta, vagy bármely más anyag. Ilyenek a különböző történelmi íjak.

Vesszőjavítás: a vesszővég (nock) rögzítése, javítása

1. Távolítsuk el vesszőtestről a letört nock darabjait (ha van). Hogy könnyebben távolíthassuk el a sérült vesszővéget, a műanyag részét kicsit melegíthetjük láng fölött.

2. Tisztítsuk meg az új nock helyét 91%-os izopropil-alkohollal. Előtte használhatunk, finom csiszolópapírt az alumínium test kúpjának megtisztítására.

Szénszálas (karbon) és alumínium vesszőknél elegendő az új nock helyének megtisztítása.

3. Rakjunk egy cseppnyi ragasztót az új nock helyére, lásd. képen.

4. Helyezzük fel a véget a vesszőtestre és forgatással segítsük, hogy a ragasztó egyenletesen legyen elosztva a teljes felületen.

5. A vájatot a vezértollra merőlegesen állítsuk be.

(forrás: www.misz.hu)

Könnyen megszédülhetünk a különböző fantázianevektől, melyeket egy íjászboltban vagy műhelyben hallhatunk: szkíta, avar, hun, mongol, magyar íjak közül választhatunk. Ezekre szintén igaz, amit korábban mondtunk: a különböző régészeti leletek alapján következtettek az egyes népek által használt íjak formájára, így ezek alakjukban igen, anyagukban nem nevezhetők hagyományőrző fegyvereknek - Matyasovszki Tamás szerint egyszerűen azt válasszuk, amelyiket külsőre tetszetősnek találjuk. 

És, hogy mire van még szüksége a kezdő íjásznak? Természetesen nyílvesszőkre. A legtöbb íjász a favesszőhöz ragaszkodik (bár a lovas íjászatban sokan alumíniumvesszőt használnak). Ezeket kilencszáz és ezerötszáz forint közötti áron szerezhetjük be, de vannak tízezer forintért kapható fa nyílvesszők is. Kezdetben elég öt-hat vesszőt vásárolni, később aztán - egyre nagyobb tapasztalatot gyűjtve - már a vessző súlyát, hosszát figyelembe véve bővíthetjük készletünket. Előfordul, hogy egy egyesület tagjai maguk készítik a vesszőket, de ha többen összeállnak, akár nagyobb tételben is vásárolhatnak, a nyílvesszőket készítő mestertől is.

A többi - íjászatban használatos eszköz - nélkülözhető vagy később magunk által elkészíthető. Az íjászkesztyűt például helyettesítheti egy kezünkre csavart bőrdarab, tegezt pedig könnyen csinálhatunk magunknak, amúgy háromezertől húszezer forintig választhatunk is egy íjászboltban. Gyakorló hegyeket hetvenforintos darabáron vehetünk, de később, a vadászathoz használt hegyekre már hétszáz és ezer forint közötti összeget kell szánnunk, darabonként.


Élettartam, kezelés, használat

Egy íj várható élettartama függ használatától - fontos a szakszerű felajzás és hogy ne húzzuk túl az íjat -, a tárolástól és szállítástól - a magas hőmérséklet minden íj ellensége -, illetve a karbantartástól. A műgyanta íjakkal sok dolgunk nem akad, esetleg a bőr bevonatot ápolhatjuk megfelelő szerrel, olyannal, ami nem károsítja a műgyantát. A markolat és szarv farészeit is ápolhatjuk - különösen, ha nedvesség éri - bútorápolóval. A laminált íjak nagyobb odafigyelést igényelnek, hiszen a farészeket víztaszító anyaggal kell kezelni. Ez lehet bútorápoló, viasz vagy akár szalonnabőr. A karcolt csont- és fafelületek polírozhatók is, ehhez lehetőleg finom polírpapírt használjunk. A favesszők felületét is le kell tisztítani néha, majd lenolajos ruhával át is dörzsölhetjük. A húrt először méhviasszal szokták átkenni, majd egy bőrdarabbal átdörzsölni, hogy a viasz egyenletesen jusson a szálak közé.

Az íjászattal foglalkozók többsége nem sportnak, inkább kikapcsolódásnak, közösségi programnak fogja fel tevékenységét. Matyasovszki Tamás beszámolója szerint egy edzés inkább baráti összejövetelre hasonlít, semmint egy sportfelkészülésre - beszélgetés, egymás segítése, a lövések értékelése színesíti az íjazást. Egy alkalommal kétszáz-háromszáz lövést adnak le, de természetesen mindenki addig van a terepen, ameddig kedve és erőnléte engedi. Hogy ki milyen sikeres az íjászatban, elsősorban nem is felszerelése minőségén és a rutinon múlik - állítja Matyasovszki -, hatvan-hetven százalékban a kedélyállapot, türelem, kiegyensúlyozottság és az összpontosítás dönti el, milyen eredménnyel lövünk egy alkalommal.

Nem csupán edzéseken, de versenyeken, találkozókon is részt vehetünk, a Szabad íjász portál kimondottan ezeket az eseményeket szemlézi. Az egyszerű kikapcsolódásra vágyók célba lőhetnek, a lovaglásban jártasak pedig elsajátíthatják a lovasíjászat alapjait is, ami természetesen nem egyenlő a lóról lövöldözéssel - ahogyan arra Kassai Lajos, a lovasíjászat kidolgozója-megalapítója figyelmeztet.

És hogy kinek ajánlott az íjászkodás? Annak, aki jó levegőre, társaságra, a stresszt levezető tevékenységre vágyik. Még a szűk pénztárca sem lehet akadály, húsz-harmincezer forintból már elindítható íjászkarrierünk.

(forrás: www.fogyasztok.hu)