Ahogy a technika fejlődött, a mountainboardosok egyre többen lettek, így mára már olyan emberek is mountainboardoznak, akik életükben nem álltak snowboardon. A mountainboardnak négy fő összetevője van: levegővel töltött, terepmintás kerekek; masszív, terepre való, állítható keménységű felfüggesztések; snowboardok anyagához hasonló, rugalmas, fa-üvegszál kompozit lap és az állítható tépőzáras vagy csatos kötés, ami a lábat a deszkán tartja. Rendkívül fontos tartozék még a minőségi(!) védőfelszerelés (bukósisak, térd-, könyök- és csukló­védő), ezek használata mellett a sérülés veszélye minimálisra csökkenthető. A snowboardhoz hasonlóan itt is kialakultak különféle stílusirányzatok, úgymint free­style (ugrások és trükkök gyakorlása), free­ride (szabad lejtőzés terepen) és kite-mountain­board (ekkor a szél erejét kihasználva kite-er­nyővel húzatják magukat a deszkások). Versenyeken népszerű még a boardercross irányzat, ahol rendszerint 4 deszkás halad végig egyszerre egy épített, akadályokkal és kanyarokkal teli pályán, és az győz, aki először ér célba.

A mountainboardozásnak érdekes módon két alapítója is van a világon, hiszen egyszerre találták fel az USA-ban és Angliában a ’90-es évek elején. Az ezredforduló tájékán kezdte önálló sportággá kinőni magát, hívei hamarosan világbajnokságot is rendeztek, és meg­­alakult nemzetközi szövetsége, az IMA (International Mountainboarding Association). A moun­­­­tain­­­boardozás ma is a fenti két országban (USA, Egyesület Királyság) a legelterjedtebb, de népes rajongótáborral büszkélkedhet Franciaország, Németország, Portugália, Brazília és Oroszország is.

A mountainboardozás Magyarországon még gyerekcipőben van, nem úgy a világ többi részén, hiszen az egyik leggyorsabban fejlődő extrémsport.

Elsősorban fiataloknak, de bőven találunk itthon is 30-40 éves apukákat, akik gyerekeikkel együtt űzik ezt a sportot. Mindenesetre, aki űzött már valamilyen deszkás sportot, annak könnyebb lesz a tanulás.

egyensúlyérzéket;

kreativitást;

gyors döntéshozatali képességet.